Hatalmas felhők gyülekeztek az égen, karácsony reggelén. Az egyik felhő szélén ott ült Hópihécske. A társai vígan játszottak a nagy felhő biztonságában, míg szüleik tervezgették, hogy ki, milyen sorrendben száll ki a felhőből. Hópihécske nagyon kíváncsi volt, szerette volna megnézni milyen a karácsony a Földön, még sosem látott ilyet. Csodálkozva látta, hogy az emberek sütnek-főznek, fenyőfát cipelnek, ki kézben, ki autóval. Vidám gyerekek ugrándoztak a kiválasztott fák körül a sárban. Mert bizony sár volt, nagy sár! A nagy sürgés-forgásban észrevette, hogy egy kisfiú szomorúan áll az egyik ház ablakánál.
Hópihécske találgatta - Vajon miért szomorú Miki? – mert így hívták a kisfiút. Az ő anyukája is készített ünnepi kalácsot, az ő apukája is hozta a fenyőfát, de mi lehet a baj? Bár Hópihécske azt sem értette, miért viszik az emberek a ftűlevelűeket a házakba. Ő még ilyet nem látott. Repült is a kis kíváncsi a szüleihez.
– Édesanyám! Édesapám! Miért viszik az emberek azokat a fákat a házakba? Mi történik ma a Földön?
– Drága, kicsi Hópihécském! – feleli édesanyja – nagy dologra készülnek ma az emberek, a Karácsonyra, a szeretet ünnepére. Ilyenkor mindenki megpróbál egy kicsit jobb lenni, elnézőbb a másik emberrel. Megtölti a levegőt valami izgatott várakozás, aztán amint besötétedik, a Földet körülöleli a szeretet, a béke. A régen látott rokonok hazatérnek, találkoznak. Egy nagy asztal körül együtt ül a ház népe az ünnepi vacsoránál. Szól a szép karácsonyi ének, a feldíszített fa körül ajándékok sorakoznak a gyerekek nagy örömére. Míg végül megszólal a harang, mindenki az éjféli misére siet a templomba, hogy hálát adjon. Ez történik ma, kicsi Hópihécském.
– Bizony! – feleli édesapja – Ezért ma mi is együtt leszünk és csak napok múlva érkezünk meg a Földre.
– És Miki? Miki miért szomorú? – kérdezi kíváncsian Hópihécske.
– Tudod, Miki emlékszik a tavalyi karácsonyra, akkor gyönyörű, fehér volt a táj, ahogy esett a hó és mindent beborított a milliónyi hópihe, amilyen te is vagy kis Hópihécske.
– Én? Rám vár az a kisfiú? Nélkülem ilyen szomorú?!
Ezekkel a gondolatokkal a kis buksijában tért vissza Hópihécske a felhő szélére, hogy tovább szemléje a készülődést a szeretet ünnepére. Ámulva nézte a sok szép csillogó karácsonyfadíszt, áhítattal hallgatta a karácsonyi énekeket, s közben őt is megérintette a karácsonyi csoda. Ahogy ott merengett észre sem vette, hogy teljesen a felhő peremén van, és hopp, már szállt is a levegőben.
– Édesanyám! Édesapám! Testvérkéim! – kiáltotta vidáman.
Szülei és testvérkéi nem akarták magára hagyni, ezért gyorsan utána ugrottak. Együtt ereszkedtek vidáman, kacagva a Föld felé. Hópihécske érkezett először Mikiék házának ablakába, majd jött a többi hópehely is. A kisfiú boldogan szaladt az ablakoz:
– Nézzétek! Esik a hó! Esik a hó! Igazi Karácsony van!
Percek alatt mindent beborított a csillogó, fehér hó. Karácsony estére a Föld is felöltötte ünnepi ruháját. Hópihécske, a kíváncsi kis hópehely így varázsolt igazi, fehér karácsonyt a Földre.
„ Fehér karácsonyt, kívánok Neked, és hozzá boldog ünnepeket!”
Kommentek