2021. szeptember 14-én este zsúfolásig megtelt a budakalászi nagytemplom. Deutsch József a Szent Kereszt Felmagasztalása templom búcsúján az alábbi a gondolatokkal köszöntötte Somogyi Sándor (regnumi nevén Soma) atyát, aki a pártállami időkben sok-sok éven át volt lelki gondozója a budakalászi fiataloknak. A szentmise után Kelemen László esperes plébános atya és a hívek szeretetvendégséggel köszöntötték a kedves vendéget.
Kedves Soma Atya!
1966. december 25-én, karácsony első napján reggel a kalászi templom sekrestyéjében találkoztunk először. Bejöttél a templomból a sekrestyébe, kezet nyújtottál s bemutatkoztál: „Szevasz komám! Soma vagyok.” Ekkor én 18 évesen, a legidősebb budakalászi ministráns voltam.
Tudtuk, hogy Budakalászra egy olyan fiatal atya érkezik a börtönből szabadulása után, akinek az ÁEH (Állami Egyházügyi Hivatal – 1951 és 1989 között jellegzetes pártállami szervként egyik fő feladata az egyházak ellenőrzése, irányítása volt, aminek során szorosan együttműködött az egyházakat ellenőrző titkosszolgálatokkal, állambiztonsági szervekkel – szerk.) csak kántori tevékenységet engedélyezett.
Korosztályom, az 1950-es években eszmélődő gyerekek, az 1956-os Szent Forradalom és Szabadságharc utáni akasztások és bebörtönzések éveiben megtapasztalta: magyarnak és kereszténynek lenni tiltott és büntetendő állapot! Ami érdekes, mi ezt természetesnek találtuk, tudván már a katekizmusból, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus is a keresztfán végezte. A jó Makk Ferenc plébános atya a 60-as évek elején ezt a gyönyörű templom-titulus feszületet állíttatta a szemünk elé, így már gyermekként belénk ívódott a kereszt ereje.
1967 elejétől két budakalászi csoportot szerveztél: egy fiút, a ministránsokból és egy leányt, a virágozókból. Mi zömében Makk Ferenc atya közvetlen munkatársainak a gyermekei voltunk, akik az Atya és a családok nevelésének köszönhetően kerültünk Hozzád közel. Általad ismerkedtünk meg a Regnummal, mint lelkiségi mozgalommal. Meghívtál a földalatti katakomba keresztény élet szépségébe. Erdőkben, barlangokban, lefüggönyözött pesti lakások csendjében növekedtünk Isten- és emberszeretetben, és megéltük a közösség erejét. A regnumi atyák fele börtönben ült, a másik fele velünk foglalkozott; értünk, a magyar fiatalokért áldozták életüket. Számomra különösen emlékezetes egy budaörsi barlangi karácsonyi mise, valamint egy Csobánka-szentkúti mise. A papszentelések Esztergomban, a primiciák és éjszakai túrák, imádkozások, mind-mind felejthetetlen lelki élményt jelentettek.
Ezt a csodálatos időszakot szakította félbe az 1970. szeptember eleji letartoztatási hullám és sok más sorstársad mellett Téged ismét letartóztattak. Szeptember 12-től kezdődtek el a Gyorskocsi utcai kihallgatások, majd 71-ben a papi perek, mert akkor a fiatalokkal való hitéleti foglalkozások államellenes összeesküvés minősítést kaptak. Nem csodálkoztunk, már ismertük a kommunizmust és ismertük az Egyház életét. Megtapasztaltuk a gyűlöletet és kiváló papjaink bátorságát; de általad, Makk plébános atya és a regnumi atyák által megismertük Isten szeretetét is.
1974 talán januárjában munkahelyemről hazafelé tartva felszálltam a 28-as villamosra, és ott megláttam Túri atyát. Rögtön kapcsoltam – Somáékat kiengedték a börtönből! Még aznap este elmentünk a lakásodhoz, ahol fogadtál bennünket. Mondtad, hogy nagy árat fizetett a Magyar Katolikus Egyház a szabadulásotokért, hiszen a bebörtönzött papok szabadon bocsátása fejében Mindszenty hercegprímás atyát a pápa megfosztotta érseki székétől.
Te visszatértél Budakalászra, s ott folytattad, ahol négy évvel előtte megszakították munkádat. Ezután még 9 évig, Makk atya nyugdíjazásáig dolgoztál a budakalászi ifjúságért az utánunk következő generációért – Kamp Frédi, Pipó Józsi és Feri, Decsi Laci, a Tolonicsok, Schifi, Dudás Tibi – a teljesség igénye nélkül sorolom őket.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotók: Szabó Zoltán
Forrás: https://www.budakalasz.hu