Az 1956. október 22-ről 23-ra virradó hajnalon a Poznańi munkásfelkelést követő lengyelországi tüntetések hatására a műegyetemi hallgatók elhatározták, hogy délután Budapest utcáin demonstrációt szerveznek. Céljuk a lengyel nép iránti szolidaritás kinyilvánítása és saját követeléseik demonstrálása volt - írja a budakalász.hu.
Néma tüntetéssel indult.
Az egyetemen aznap nem volt rendes tanítás. Délutánra a hallgatóság tüntetését a pártvezetőség az utolsó pillanatban végül engedélyezte. A Műegyetem udvaráról induló felvonuláshoz egyre többen csatlakoztak, a hallgatók röplapokat osztogattak, és némán, jelszavak nélkül vonultak.
A Petőfi-szobor előtt találkoztak a különböző egyetemek hallgatói. Sinkovits Imre színművész itt szavalta el a Nemzeti dalt, majd együtt vonultak a Bem térre, hogy kifejezzék a lengyel események iránti szolidaritásukat.
A lyukas lobogó a forradalom szimbólumává vált
15 órakor a Bem-szobor talapzatán állva Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke felolvasta a szervezet kiáltványát a tömegnek, a diákok pedig a tizenhat pontot. Ezután Zbigniew Herbert lengyel író is köszöntőt mondott, majd Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot, végül a diákok megkoszorúzták a szobrot. A jelenlévők létszáma ekkor már több mint ötvenezer fő volt. A nemzeti színű zászlók közepéből a szovjet mintájú címert kivágták, a lyukas lobogó akkor vált a forradalom szimbólumává.
A tömeg a beszédek elhangzása után nem oszlott fel, a Margit hídon át az Országházhoz indult, ahol egyes források szerint már kétszázezer fősre duzzadt. A tüntetők a Kossuth téren függetlenséget követeltek. Ezt követően ezrek vonultak tovább a Magyar Rádió épülete elé, a tizenhat pontból álló követelésük felolvasása céljából. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) azonban megakadályozta az épületbe való bejutást.
Gerő Ernő pártfőtitkár este 8 órakor elmondott rádióbeszédében csőcseléknek titulálta a tüntetőket és gyakorlatilag harcot hirdetett ellenük. A rádióbeszéd olaj volt a tűzre – felbőszítette a Sztálin-szobornál gyülekező, egyre duzzadó tömeget. A diktátor szobrát este fél 10-kor ledöntötték a tüntetők.
A Rádiónál a tüntetők ahelyett, hogy meghátráltak volna, különböző rigmusokat, jelszavakat kezdtek skandálni, mire válaszul az ÁVH a tömegbe lőtt. A fegyvertelen fiatalokra támadókkal egyet nem értő magyar katonák egy része átállt a tüntetők oldalára, és ellátták őket fegyverrel, hogy megvédhessék magukat. Számos ember vált a harcok áldozatává. A Rádió épülete 24-én hajnalban került a felkelők kezére.
A diákfelvonulások után a Parlament előtt már több százezer fő hallgatta Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. A fegyvertelen tömegre a Rádió épületénél leadott véres sortűz hatására estére fegyveres felkelés bontakozott ki. A tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra jelképét, és hajnalra elfoglalták a Magyar Rádió épületét. Két nap múlva az államvédelmi hatóság emberei és a szovjet katonai alakulatok tüzet nyitottak a Parlament előtt békésen gyülekező tömegre.
Az elkövetkező napokban Nagy Imre törvényesen megalakult kormánya megtette a kezdő lépéseket a demokratikus átalakulás felé. Megkezdődtek a szovjet csapatkivonási tárgyalások is, az orosz tankok azonban november 4-én hadüzenet nélkül megindultak a főváros ellen. November 10-e körül a túlerő legyűrte a felfegyverzett civil felkelők ellenállását.
A megtorlás elől százezrek menekültek el az országból. A Kádár-rezsim ezreket börtönzött be, és több száz forradalmárt kivégeztek. A forradalom leverését követően tilos volt október 23-ára emlékezni, sőt megemlíteni is. A hivatalos kommunista álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, amelyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek.
Az 1956-os forradalom- és szabadságharcnak kalászi és szentistvántelepi lakosok is aktív részesei voltak. Városunknak két hősi halottja van: Tolonits Gyula a Parlament előtti sortűz áldozata lett, a nemzetőrként szolgáló Téglási András életének pedig egy szovjet tank vetett véget. Földi-Molnár Lilla a korábbi írásából részletesen megismerhetjük a kommunista diktatúra ellen fellépő budakalásziak történetét.
forrás: budakalász.hu
kép: budakalász.hu