A klímaválsággal járó sajnálatos tendencia egyértelmű: a csapadék szélsőséges eloszlása – mint bármely más erdőgazdaságnak, úgy a Pilisi Parkerdő számára is – nagy kihívást jelent. A vizes élőhelyek világnapját, azaz február 2-át az 1970-es Ramsari Egyezmény aláírása óta tartják számon, melyhez hazánk 1979-ben csatlakozott. A Pilisi Parkerdő a csapadékvízzel történő innovatív gazdálkodás jelentőségére szeretné felhívni a figyelmet a világnap apropóján.

Az erdőgazdaság stratégiai célkitűzéséről Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője tájékoztatta stábunkat szerdán Visegrádon, az Apátkúti-tó partján.

A szóvivő örömmel számolt be nekünk a természetvédelmi törekvésüknek köszönhető eredményeikről, melyeknek hatására több védett fajjal, mint például a gyepi békával, a foltos szalamandrával vagy éppen az ember közelségét nem kedvelő fekete-gólyával is találkozhatunk a területükön.

Mint azt Mészáros Pétertől megtudtuk, a hegyvidéki vizes élőhelyek helyreállítását 2008-ban kezdte el társaságuk. A „Parkerdő természetesen” program keretében természetes, „természetszerű” vizeket és mesterséges tározókat újítottak fel: a többi között a Pilismarót határában található Miklós-deák-völgyi vagy éppen az Apátkúti-tó is ezek közé tartozik. Bár ezeket az erdőgazdálkodás és vadállomány támogatására hozták létre, de mára már a helyi ökoszisztémának természetes elemeivé, és nem utolsó sorban közkedvelt kirándulóhelyekké váltak.