Megemlékezést tartottak november 8-án, szombaton Hamvas Béla író halálának 46. évfordulója alkalmából a szentendrei köztemetőben.

Hamvas Béla és Kemény Katalin sírjához várták az emlékezőket, a szentendrei köztemetőbe. A sírnál Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész mondott áldást.

Hamvas Béla, Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia volt.  A II. világháború után Hamvast elnémították, B-listázták és kényszernyugdíjazták, ami egyben publikálási és szerkesztési jogának elvesztését jelentette. Földműves igazolványt váltott ki, munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelölte meg. A kert a Kőhegyen, a település külterületén feküdt, Hamvas eleinte itt lakott, néhány hónap után azonban Czóbel Béla, aki Párizsban tartózkodott, felajánlotta neki, hogy költözzön be üresen maradt villájába, a Leányfalusi útra. 1948 és 1951 között Hamvas Béla földet művelt, gyümölcsöt termesztett, kertészkedett. A Karnevál című nagyszabású regényét ebben az időben, Szentendrén írta.  A megemlékezésen az Ars et Vita Alapítvány elnöke, a rendezvény szervezője Marghescuné Hunor Mária is beszédet mondott.