Ahogy a korábbi években, idén is a Sztaravodai úti temetőben kezdődött az 1848-1849. évi Forradalom és Szabadságharc megünneplése.
Reggel 9 óra után Márki Miklós alezredes, helyőrségparancsnok méltatta a szabadságharc hőseit, majd a város vezetése, a pártok és egyesületek helyezték el az emlékezés koszorúit Petzelt József mérnök, honvéd alezredes sírjánál. - foglalják össze kiemelt nemzeti ünnepünk eseményeit a szentendre.hu-n.
A Városháza előtti központi ünnepségen Fülöp Zsolt beszédében elmondta: reformkor nagyjai Európa legjobbjaival összhangban arra tanítottak, hogy a haza és a haladás elválaszthatatlanok. A nemzeti önállóság igénye nem zárja ki a nyitottságot a nemzetek feletti, általános emberi értékek, a szabadság és szolidaritás eszméje iránt.
A fiatalok nevében Csury Szonja, a Móricz Zsigmond Gimnázium 12. osztályos tanulója mondta el gondolatait. Emlékeztetett, a reformkor nemzeti lelkesedése a magyar nőket is magával ragadta: Bányai Júlia férje nevével jelentkezett a honvédséghez, és katonai kémkedéssel szerzett magának hírnevet. Később Bem Józseftől az erdélyi hadsereg főhadnagyi rangját kapta. Lebstück Mária is férfiruhába bújva álnéven állt be a magyar honvédseregbe és katonai érdemeiért főhadnaggyá nevezték ki. Mások, például Kossuth Zsuzsanna, az egészségügyben segédkeztek. Kossuth Zsuzsanna a tábori kórházak főápolónője volt az 1849-es események alatt.
Az ünnepi megemlékezést szervező Kult kft. a nők forradalomban betöltött szerepére koncentrált: Hámori Gabriella Jászai Mari díjas színművésznő és Törőcsik Franciska színművész előadásában, 1848-49 nőalakjainak szavain keresztül és korabeli kémjelentések alapján mutatták be, milyen fontos szerepet töltöttek be a nők a forradalomban. Szendrey Júlia egykor így szólt nőtársaihoz: „Rövid idő múlva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk. És ha a közelgő elhatározó perczben megóv bennünket a magyarok Istene az elcsüggedéstől, azt ezereknek örömrivalgása fogja követni, amellett tudatja a világgal, hogy közös egyetértéssel harczoló népünknek sikerült szabadságát kivívnia. Elég sokáig maradtunk érzéketlenek hazánk szenvedései iránt; elég sokáig mellőztük honleányi kötelességeinket, most már kétszeresen kell lerónunk tartozásunkat: bűnhődnünk az elveszett múltért s méltókká tenni magunkat a jövőre.”
Az irodalmi műsort Szabó Balázs zenei produkciója kísérte. A Városháza előtti teret megtöltő közönség többször tapssal fejezte ki tetszését.
A Fő téren a Magyar Honvédség Szentendrei Helyőrségtámogató Parancsnokságának Katonazenekara adott elő térzenét. Ezt követően a templomdombi Petőfi-szobornál, majd a Vasvári-szobornál is emlékeztek a szentendreiek a forradalom hőseire. A Kálvária út végén található Székelykapunál korabeli három fontos tábori ágyúval díszlövést adtak le a ’48-as katonai hagyományőrzők nyargaló és ifjú császári tüzérei. Az ünnepi programsorozat a P’art Moziban 1848-49-es témájú filmvetítésekkel zárult.