A fecskék, a gólyák, a vadludak délre vonulnak a téli hideg elől, de jó néhány magyarországi madár nálunk marad, sőt, vannak olyan madarak is, amelyeknek a mi országunk a telelőterület.

A legtöbb madár valószínűleg átvészelné a telet a mi segítségünk nélkül is, de aki látott már a madáretetőben cinkéket, zöldikét, vörösbegyet, tengelict, az valószínűleg tudja, hogy a téli madáretetés nemcsak biztonságot ad a madarak számára, hanem különleges élmény is annak, aki odafigyel a természet tollas teremtményeire.

Az etetőt az első fagyok idejétől az utolsó fagyok idejéig folyamatosan töltenünk kell, mert erre számítanak a madarak. Megjegyzik az etetőket, ott keresik majd a táplálékot, ahova szoktatjuk őket.

A hideg éjszakák átvészelésére rengeteg energiára van szükségük, ezért fontos, hogy ha eljutnak a legközelebbi etetőhöz, azonnal tudjanak csipegetni. Ha üres az etető, elképzelhető, hogy nincs erejük tovább repülni, és nem érik meg a következő reggelt.

Mivel etessünk, amivel biztosan jót teszünk?
Nem sózott, nem pirított fekete (ipari) napraforgómaggal, még az sem baj, ha a mag törött, szemetes, mert nem minden madár tudja feltörni,
ebbe keverhetünk kölest, muhart,
natúr, nem sózott, de feltört dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia,
lágy sajt,
nem sózott vaj,
nem sózott háj vagy faggyú,
alma,
főtt rizs,
főtt tészta,
levesben főtt zöldségek.
Ezeken kívül más táplálékot ne adjunk a madaraknak csak akkor, ha azt szaklapban, például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján olvastuk.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai azt is kérik, hogy a vízimadarakat viszont soha, sehol, semmivel ne etessük, bármennyire is azt gondoljuk, jót teszünk ezzel. A téli etetés olyan a vízimadarak számára, mintha mi folyamatosan csipszet és csokit ennénk az egészséges, tápanyagban gazdag ételeink helyett. Az eredmény a téli hónapok után számunkra talán nem lenne életveszélyes, de a vízimadarak számára nagyon is az.