14 éves korában elpusztult Symba, a kivételes tehetségű kutatókutya, írta posztjában a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat:

"Kiskutyám! Drága Symba!

Eljött a pillanat amitől közel 14 éven át rettegtem, a perc amikor bevalljuk a mi kis utolsó titkunk....hogy egy időre elengedtük egymás kezét. Szépen, csendben, szeretetben, olyan méltóságteljesen, mint ahogyan élted az életed minden pillanatát. Olyan furcsa érzés, hogy nem a szomorúság kínozza a lelkemet, hanem a hiányod, az a hatalmas űr amit itt hagytál. Tudod mennyire hiányoznak az ölben cipelések, a hajnali ugatások, a pisilési akcióid az éjszaka közepén. Az illatod, a dörgölőzés amiből tudtuk, hogy jól vagy...úgy hiányzik minden. Beírtad magad a mentőkutyák történelem könyvébe a tetteiddel és a szívem utolsó dobbanásáig őrzök mindent amit adtál. Volt részünk örömben, bánatban, sikerekben és kudarcokban. Formáltál és tanítottál és miattad váltam azzá, aki vagyok. Együtt hegyeket mozgattunk meg és Te lehoztad nekem a csillagokat. Megadtad azt, amire mások csak vágyakozva gondoltak. Olyan dolgokon mentünk keresztül együtt, amiről könyvet lehetne írni és mindeközben a barátságunk, a szövetségünk megrendíthetetlen bástyaként vigyázott ránk. Egy-egy rezdülésből tudtuk, hogy mire gondol a másik felünk, így volt ez az utolsó napunkon is. Annyira szerettünk volna még itt tartani, de az önzőség határán táncolva ez nem lett volna méltó hozzád. Belém égett az utolsó pillanatunk, az utolsó lélegzeted, ahogy az ölemben elalszol....ott ahol biztonságban érezted magad és azokkal, akik nagyon szerettek....vigyázz magadra Pampi... /B.L/

Symba elfáradt és a teste feladta a harcot az öregedéssel és a hugycsövét megtámadó daganattal szemben. Mindent megtettünk azért, hogy élvezhessük még a társaságát, de méltóság és az ésszerűség határát nem akartuk átlépni azért, hogy még 1-2 napot vele tölthessünk. Fájdalmak nélkül és szeretetben engedtük el. A családja, a csapata, a kutyabarátai, a "rajongói" is szívükben őrzik egy életen át Symba emlékét.

Arra kérünk, hogy szomorkodás helyett gondolj rá egy picit!" - írta Balázs László. 

Symba 2010 körül került gazdájához, Balázs Lászlóhoz egy csel folytán. Az akkor még a tűzoltóságnál dolgozó mentőkutyás nem is akart új kutyát, de egy kollégája megkérte, vigyázzon a kölyökkutyára pár hétig. Ismerjük az ilyet, és itt is borítékolható volt a folytatás: két-három hét alatt annyira összecsiszolódtak, hogy utána már szerette volna megtartani. Természetesen a kolléga szándékosan így csinálta, hogy Balázshoz kerüljön Symba – mesélte később az Én Kutyámnak.

Amikor Symba aktív versenyző volt, akkor az egész világon csak 6 olyan kutya volt, aki elérte mindkét szakágon a legmagasabb nemzetközi bevethetőségi szintet. Ő nemcsak elérte ezt, hanem mindkét területen meg is ismételte a vizsgát, és ezt meg is tartotta négy éven keresztül” – mesélte 2022-ben Balázs László.

2017-ben Symát megműtötték egy örökletes, öregedéssel összefüggő betegség miatt. A gerincében a kilépő idegpályákat egy meszesedés miatti dolog elkezdte nyomni, ezért a gerinccsigolyáját felül megnyitották. Így ezek az idegek felszabadultak, majd visszaépítették őket egy speciális anyaggal. Másfél évvel a műtét után már meg tudta újítani a nemzetközi bevethetőségi vizsgáját. Nyugdíjas korában már nehezebben kelt fel, lassabban indultak a napjai. Hamarabb elfáradt, de továbbra is szeretett edzeni.

Szívünkben őrizzük Symba emlékét!