ARS POETICA

Kell egy csapat! Hiába valljuk ezt a Csabagyöngye FC mosodása, Minarik Ede óta, mégsem igazán tudunk csapatban játszani. Igaz ez az élet minden területére, de különösen igaz ez a médiában. Mindenki próbálja a maga útját járni, vagy önzőségből, vagy szakmai féltékenységből, vagy csak simán fafejűségből, és ez alól e sorok írója sem volt kivétel az elmúlt évtizedekben. Haladunk egyedül azon az ösvényen, melyet kigondoltunk és kijelöltünk magunknak, nem osztozva sem kínban, sem dicsőségben senkivel.

Szerencsére a magyar sajtóban ma is találni Minarik Edéket, így egyelőre még jó pár Csabagyöngye FC játszik a hazai médiában. Bár rájuk sokkal kevesebb vetül a rivaldafényből, az elismertségből, nem utolsó sorban a megbecsülésből, mint az - állítólagos első vonalban zajló - celeb világra, ha stílszerűen akarom mondani, celeb ligára.

Igaz, nem is a rivaldafény miatt csináljuk, hanem azért, mert úgy gondoljuk, szolgálni, tájékoztatni  szeretnénk. Hogy ezért nap, mint nap komoly csatákat kell vívnunk pénzért, eszközért, információért? Ez a nézőt, olvasót,  rádió hallgatót nem igazán érdekli. Csak a teljesítmény számít! Légy hiteles, pontos, friss, és még érdekes is!

Most mi, 2009 tavaszán arra gondoltunk, hogy együttműködve a  Dunakanyar  "Csabagyöngye" csapataival megosztjuk egymással információinkat, eszközeinket, lehetőségeinket a jobb tájékoztatásért.

Mert kell egy csapat!
Ilyen volt a Régi idők focija - és ilyen lesz (talán) a modern idők sajtója!

Koczka Tibor