Közel 300 éve épült a budakalászi Szerb Ortodox Templom, aminek védőszentendre Szent Gábriel arkangyal tiszteletére minden évben ünnepséget rendez a közösség. Múlthéten tartották a legnagyobb budakalászi szerb egyházi ünnepet, a templom védőszentje előtt tisztelegve. A reggeli szentmisét az egyházmegye érseke celebrálta, a délutáni vecsenyére, több településről érkeztek az egyház képviselői a kalács és kolivó szentelésre.
Számos népszokást őriznek a Budakalászon élő szerbek. Vallásuknak köszönhetően a legtöbb hagyomány az egyházi ünnepekhez kötődik. Sok olyan szokás él a mai napig is náluk, amelyeknek eredete a kereszténység előtti időkre, az ősi szláv kalendáriumra nyúlik vissza.
Mostanra közel 100 főt számlál a budakalászi szerbek közössége, akik között minden korosztály képviselteti magát. Fontosak a közösség ünnepei, ahol a fiatalok az idősebb korosztállyal közösen élhetik meg szokásaikat, hogy idővel ők is átadhassák őket egy következő generációnak.
Februártól tölti be Budakalászon a pópa szerepét Zoran Zivic, aki korábban Szentendrén szolgált diakónusként. A városi egyházi vezető részletesen mesélte a védőszenthez kötődő, egyházi szokásokról.
"A vecsernye, a liturgia és a reggeli mise összefüggésben vannak egymással, minden szertartásnak megvan a maga jelentősége. A vecsernye az ótestamentum, a reggeli mise az újtestamentum szerint van, a liturgia a jövőt jelképezi. A vecsernye arról szól, hogy Isten hogy alkotta meg a Földet és az emberiséget. Krisztus jöveteléről szól. A reggeli misén az Evangéliumot olvassák, ami annyit jelent, hogy Krisztus eljött közénk." - mondta Zoran Zivic, aki hozzátette, "a liturgia a jövőt, az elkövetkezendő életünket szimbolizálja. A hitünk, amiben létezni fogunk, ami ránk vár. A gyertyagyújtás, a mi imádságunk, hálaadásunk Istennek élőkért és holtakért. Minden szertartáshoz más öltözéket viselünk a hagyományok szerint. Mindennek megvan a maga jelentése a templomban is. Az oltár Isten királyságát jelenti, az ajtó a mennybéli életet. Az ikonokon az apostolokat láthatjuk, akik a Mennyben vannak. A vecsernye idején az Ótestamentum szerint megnyílik a Mennyek ajtaja, amin keresztül láthatóvá válik az Istenhez vezető lépcső, amin az angyalok közlekednek. A szertartásban a kalács egy áldozati jelkép, Mózes idejéből, az Ótestamentumból maradt ránk. A próféta meghagyta, hogy mikor, melyik áldozatot kell bemutatni, ezeket jelképekként idézzük fel ma is. Jézus Krisztus önmagát áldozta fel értünk. A kalács áldozat az élőkért, a búza pedig a holtakért. Isten nem tesz különbséget élők és holtak között, Ő lélekként tekint ránk. A vecsernye után zene szól majd. Vigasság lesz estig, majd bállal zárul a nap, a Faluházban. Az ilyen találkozásoknak az a célja, hogy összehozza az embereket, barátságok alakuljanak, együtt éljük át Isten tiszteletét.
A budakalászi pópa kiemelte, "annak ellenére, hogy létszámban kevesen vagyunk, történelmi egyházként szerepelünk a magyar felekezetek között. Működésünket a kormány biztosítja. Anyagi támogatást kapunk még a nemzetiségi és a településen működő Városi Önkormányzattól is, akik sokat segítenek nekünk. Több család él a Görög-Keleti Ortodox Egyház tanítása szerint Magyarországon. A létszám nem látványosan, de gyarapodik jelenleg is."
Otthon érzi magát Budakalászon, mert hamar befogadta a közösség, ezt mondta még stábunknak, Zoran Zivic a szertartás végén.
Kép forrása: www.budakalasz.hu
Kommentek